A paprikapor nagyon enyhe füszerpaprikából készül. Magvakat és a hüvelyt eltávolítják, a gyümölcs húsát megszárítják majd örlik, így nyeri jellegzetes színét. Értékét és minöségét a felhasznált paprika fajta és az örlemény minösége határozza meg (magok, gyümölcs hús és rostok aránya).
A paprika nemzeti füszerünkké váltm pedig eredete Dél- és Közép-Amerika. Amerkia felfedezése idején érkezett elöször Spanyolországba, majd hódította meg egész Európát.
Hazánkban hétféle minöségben dolgozzák fel: különleges, csípösségmentes, csemege, édes-nems, félédes, rózsa és erös. Az érzékszervi jellemzöi alapján négy mínöséget emelünk ki:

• Különleges paprika: zamatos, legfinomabb örlésü, édes és alig csípös, tüzes színü és fényü, füszeres illatú


• Csemegepaprika: világospiros, alig csípös, legfinomabb örlésü


• Édes- nemes paprika: sötétebb piros mint a csemegepaprika, kellemes ízü, közepes örlésfinomságú, zamatos és enyhén csípös


• Rózsapaprika: piros, közepes örlésfinomságú és eléggé csípös

Tippikus alapanyaga a gulyás- és pörköltféléknek, különbözö fözelékeknek és csirkeételeknek. De érdemes kiprópálni a darált bárányhússal töltött paprikát, oregánó és kakukkfüvel füszerezve.
Paprika gazdak C-vitaminban, kapszaicinben, illó olajakban, zsírban, petinekben és ásványi sókban. Szent-Györgyi Albert a szegedi paprikából előállított C-vitaminnal érdemelte ki a Nobel-díjat.

VISSZA