Valójában ez az a fajta, amit Európában talán a legrégebben ismerünk. A régi rómaiak nagyrészt ezt használták "piper" néven. Kalandorok és kereskedők hozták a manapság Indonéziához tartozó Banda-szigetről.
Bár háromszor annyiba került, mint a kerek szemű fekete bors, nagy volt a keletje. Ugyanis sajátos édeskés aromája van: emlékeztet a fahéjra, a szerecsendió-virágra, a tömjénre. Igen magas arányban tartalmaz éteri olajokat, használatával vigyázni kell, mert lényegesen erősebb, mint az egyszerü bors. Ne próbálkozzunk az őrlésével, szívósan ellenáll. Mozsárban kell törni.

VISSZA